a címe a bejegyzésnek az a jegyzetem, ami arra szolgál, hogy a sok napközben felgyülemlett témát amiről írni akarok, el ne felejtsem:D

Tehát ma volt Oszmán nyelv I. óramegbeszélés..nagyon mulatságos...heti 3x45 percben oszmán nyelvet és írást fogok tanulni...de hogy minek??
Na igen. És a következő óráig még volt vagy 2 óránkm, úgyhogy Melindával elmentünk a sulival szemben lévő Retrock boltba (V. ker, Ferenczy István u. 28. Tel:3181007 - az Astoriánál, a Múzeum körútról nyíló első utca jobbra) és sajnos találtam egy olyan szép rövid AH szoknyát, hogy jajjjj. Ilyen fekete, rövid ahogy már írtam és nagyon pici csillagok vannak rajta elszórtan. Reménykedtem benne, hogy nagy vagy kicsi lesz rám...de nem. Sajnos tökéletesen jó. Nekem kell az a

szoknya

!! Csak épp most nincs nekem ilyesmire pénzem, főleg ha akrok menni Bécsbe koncertre....Viszont kicsit ezzel a témával kapcsolatos a következő:

Mikor bent voltunk a boltban, Melinda megjegyezte, hogy nekem olyan a stílusom, mint Peyton-é....ami durva, mert igaz, hogy 1-2 hónapja tudatosan próbálom Peyton-össé (péjtönössé) alakítani, de nem gondoltam, hogy ezt a környezetemben bárki észreveszi. Szóval ez volt a napom

csúcs

pontja.

Meg egy kicsit még az, ami a következő téma:
Voltunk a mamáméknál, hogy felköszöntsük a szülinapján, ami holnap lesz (79.) és elővett ilyen százéves napszemcsiket és komolyan mondom: én már legalább 3 éve keresek egy olyan napszemüveget, amit nem csak azért hordok mert "á, jó lesz ez is, nem süt a nap a szemembe és még ki is néz valahogy"....de mostanáig nem találtam. De a mamám jóvoltából végre van egy ilyenem, ami annyira de annyira

napszemcsi

, hogy a kivilágított szobában olyan volt, mintha fel se lenne kapcsolva a villany......Jövendő Sziget-eim nappali szakaszai meg vannak oldva ezáltal végre :D

És ismétcsak ebből jön az utolsó előtti téma (milyen összefűztem őket, pedig nem is direkt):
A rohadt

Valentin

-nap. Amúg sem szeretem, de gyűlöletemet csak tovább szítja, hogy immár ez lesz a 20. ilyen nap életem során, amit nincs akivel együtt szidjak. Pedig azért jó lenne...még akkoris ha nincs senki aki szóbajöhetne ilyen célra :S

És végül egy vidámabb téma:
teljesen véletlenül láttam megint A TÖKÉLETES FÁ-t...Először úgy egy hónapja vettem észre, mikor mentem a 123assal Zéhez és már állt egy ideje a busz, én meg bámultam kifelé az ablakon és egyszercsak emgakadt rajta a szemem. Egy nem túl nagy

fa

, tél lévén még levelei sincsenek épp, de egyszerűen magával ragadott. Jellemző ez is, hogy valami ott van a szemünk előtt és mégsem vesszük észre azonnal, sőt, lehet, hogy egyáltalán nem.
Aztán mostanában, nem is tudom, talán a múlt héten, igen, mikor A kutya vacsorája koncertre mentünk Zsóval, láttam megint...éppcsak elmentünk mellette, de pont odanéztem és megint megakadt rajta a szemem. Mire felfogtam, hogy az A TÖKÉLETES FÁ-m volt, már el is suhantunk mellette. De ez így volt jó.
Hm..nem is olyan vidám ez a téma...inkább keserédes.

Nem úgy, mint a csokival borított mogyoró, amit eszem épp. Az édes.
Nah örülök, hogy így sikerült leírni, miken gondolkozom, mik történnek velem egy átlagos napon.

Ja tegnap ez jutott eszembe hirtelen a semmiből, csak elfelejtettem leírni:

I GAVE YOU MY HEART, MY DREAMS
BUT I HAD TO REALIZE
THAT NOTHING IS WHAT IT SEEMS
BECAUSE OF YOUR LITTLE LIES

Íme Peyton: