openedbook

egész vidám vagyok. az egyik legjobb érzésben lubickolok: az elégtétel érzése. Végre, már úgy vártam. Ez a csírfulságom oka rájt ná. Szóval úgy... jó. És lehet, hogy gonosz vagyok, de szeretek kárörvendeni. Ezt mostanában fogalmaztam meg magamban XD

És gondolkozom azon, hogy autodidakta módon folytatni kéne a franciatanulást. Rájöttem, hogy tudok pár dolgot és kár lenne elveszteni ezt, inkább továbbfejlesztem itthon. Igaz, hogy ahhoz nekem rohadt sok akaraterő kell. De szeretem nagyon és még mindig emlékszem azokra, amiket régen megtanultam. A kiejtés meg nem gond, mert a kicsi Zsófi soksok francia Celine Dion-t hallgatott:D Bár az kanadai-francia kiejtés, de kit érdekel, nekem jobban tetszik, mint a sima francia :D

Meg kéne csinálnom a török és az oszmán házit....annyira lusta vagyok. A törököt még szívesen megcsinálom, de az oszmán egy fos...és soha nem fog erről megváltozni a véleményem!!! Fosfosfosfos.

Megnézek OKJ-s képzéseket, mert ha találok valami kihagyhatatlant, akkor nem vesztegetem tovább az időmet törökön. Azt találtam ki, hogyha tényleg otthagyon a sulit, akkor amennyire tudok török órákra bejárok, mert azt tényleg meg szeretném tanulni és akkor nyelvvizsgázhatnék belőle. Aztán az azt követő lépés meg valami papír szerzése és utána jöhet az olasz és a francia.

:( Csütörtök óta nem is beszéltem Tomival...már hiányzik.....nincs fent sosem MSNen mostanában. De nem is érdekel. mert nincs olyan, amit annál jobban utálok, mint jobban szeretni valakit. Persze ez most írtó önzően hangozhat, pedig szeretek szeretni, csak az a nemjó ha mindig csak te adsz és tényleg nem kapsz vissza semmit, vagy ugyanazt amit te adsz. Mert egy idö után eleged lesz abból, hogy te többet teszel és nem egyenrangú a kapcsolat. Mikor jön már el az, hogy engem szeret jobban valaki?? Jó, igen volt már olyan, de az más volt. Talán igaz se volt.

Zsó viszont jót párézott tegnap, ahogy levettem és ennek tökre örülök. Írt 2 smst is....meg a másodikban azt is írta, hogy bárcsak ott lennék én is:) Annyira jól esett!
Nikivel beszéltük, hogy ezt mindig nehéz megallápítani vagy eldönteni, de én őt tartom legjobb barátnőmnek. Mármint Zsófit. De ez olyan nehéz. Úgy értem, olyan nem lehet a legjobb barátnőd, akivel ez nem kölcsönös és mégis furcsamód magában mindenki tudja, hogy SZERINTE ki a legjobb barátja/barátnője, aztán vagy téved vagy nem. Még szerencse, hogy pasik közül nem nehéz választanom...mert Tomi az egyetlen, akivel ennyire nagyon jóban vagyok. Nagyjából mindent tud rólam, mint a barátnőim. Sőt egy két témában még többet is.
Az emberek egyébként annyira esendőek és gyengék....Nem is tudom. Mostanában gondolkoztam el azon, hogy sokszor annyira próbáljuk magunkat meggyőzni valamiről, amiről közben a lelkünk mélyén(vagy akár felszínén) tudjuk, hogy éppen hazudunk magunknak és mégis folytatjuk és újra meg újra megtesszük. Győzködjük magunkat arról, hogy nem is szeretem XY-t, arról, hogy de én szeretem XY-t, arról, hogy ez vagy az a dolog nagyon is érdekel vagy éppen pont arról, hogy ez vagy az hidegen hagy. És tudjuk, hogy tök feleslegesen csináljuk, mert így legfeljebb másoknak hazudhatunk, mégis megtesszük.
Viszont ritkán van ilyen, de most úgyérzem, épp nem csinálom ezt semmivel és senkivel kapcsolatban. Egy ideig bebeszéltem magamnak, hogy rohadtul nem érdekel, hogy mi van Ádámmal, de azért mégiscsak volt valami köztünk (meg ugye a másik dolog, amit nagyon utálok: intenzív emberi kapcsolatok hirtelen megszakadása) és közben meg csak azt akartam, hogy ne érdekeljen, mert zavart, hogy őt ez nyilván nem érdekli és max. kínszenvedés lenne bájolognia velem. Meg hát azért sem akartam, hogy érdekeljen, mi van vele, mert akkor biztos azt hinné, hogy engem ő még mindig ÚGY érdekel, pedig csak úgy érdekel, mint egy valaki, aki az életem része volt egy darabig. És tudom, hogy ez nem hazugság. De ezt Melindával is megbeszéltük, hogy a pasik ilyenek. Minden apróságról azt hiszik, hogy bejönnek és odavagyunk értük.
Most nem is vagyok oda senkiért. Kivéve egyvalakit, aki pont annyira reális, amennyire nem. Még akkoris, ha nem  akarok semmit tőle úgy igazából. És tök jó érzés, mert ahogy ezt így leírom, tudom, hogy ez sem hazugság. Nem hazudok magamnak. Tudom, mi ez az egész és el tudom helyezni. Szóval nem képzelem, hogy majd olyan leszek, mint Csányinak Erdélyi Tímea meg ilyenek. Örülök, mert reálisan látom és annál nincs is jobb, mint valamit olyannak látni amilyen.

Szóval CSÍRFULSÁÁÁG!!!

RENDEZ-VOUS DANS UN AUTRE MONDE OU DANS UNE AUTRE VIE.
Ez azt jelenti:  nem mondom meg, mit jelent. A lényeg, hogy én tudom:D