openedbook

nah akkor már ide is beírom azt a bejegyzést mai eddig titkosítva volt a szpészemen.....
mert mindegy.

amikor fogat mostunk és néztük egymást a tükörben
amikor egésznap a fame>infamy ment a fejünkben
az órák, amiket a dunaparton töltöttünk ketten
amikor hajnalban átmásztunk a kerítésen
és reggelig a parkban ültünk és feljött a nap és elmentünk a
mcdonaldsba reggelizni....és amikor a Lánchídnál a pesti oldalon ültünk egy szobor aljánál és beszélgettünk, nevettünk és azt mondtam, hogy mindenki hazudik, ő meg másnap azt, hogy nem hazudik mindenki és nem akarta, hogy kikísérjem a buszhoz.
és amikor megsértődött, hogy nem hívtam my chemicalre és amikor egész este furcsa volt, miután megnézte a Closert...és amikor bent voltunk hiperkarmán a tömegben és énekeltünk és amikor éjszakaival elmentünk újpestre, pedig nem úgy terveztem, de mégis mindig úgy alakult és amikor kimentem utána papucsban és amikor sírtam és amikor egyszercsak éreztem, hogy valami megváltozott....és három hétig elviseltem, mintha csak én képzelném, hogy változott és amikor olyan mérges lettem, hogy elhatároztam, hogy szakítok vele, de aztán másnap már szavak sem kellettek....már úgyis tudtuk három hete mindketten...és amikor utána mágis visszamentem szavakért..aztán egy óra múlva, hazafelé az éjszakin, immár nélküle, úgy gondoltam, nem is viselt meg, hiszen nem szerettem, de azért azt hittem nehezebb lesz túlélni.
de tévedtem, mivel most írom itt ezt. nem mintha nem tudnék élni nélküle, csak szimplán nem akarok. vagyis azt gondolom, vele jobb lenne. a szép emlékek elfelejtetnek minden rosszat.